Bemutatkozás

A Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán BA szintű és MA szintű tanárképzés, valamint diszciplináris képzés folyik. A diszciplináris képzésben jelenleg három szakirány van:
1. Gazdaság-, társadalom- és népességtörténet
2. Politikai rendszerek, katonai konfliktusok

A Doktori Iskola két programját úgy kívánjuk erre a képzésre építeni, hogy a korábban a Károli Gáspár Református Egyetemen és/vagy másutt végzettek, az MA diplomával rendelkezők, vagy a régebben megszerzett egyetemi diplomával bíró pályázók is felvételt nyerhessenek. Ennek érdekében, a történelem szakos – tanári vagy bölcsész – diploma mellé csak egy „C” típusú, államilag elismert középfokú nyelvvizsga bizonyítványt kérünk bármely idegen nyelvből.

Doktori Iskolánk célja az, hogy a nemzetközi összefüggésekben elhelyezett XVIII-XX. századi magyar történelem társadalom-, politika- és hadtörténeti témaköreiben szakszerű képzést nyújtsunk. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a markáns szakmai profillal és tudományos célkitűzéssel megerősítjük az egyetemünk – küldetésnyilatkozatában megfogalmazott –értékrendjét is, kellően figyelve a történeti kontextusokban értelmezett magyarországi protestantizmus örökségére.

Oktatási és kutatási programunkat olyan kutatóknak, tudóstanároknak szánjuk, akik egyben a történetírás elvi, elméleti kérdéseivel, valamint az elmélyült (írott és audiovizuális) forráskutatás különböző módszereivel is tisztában vannak, ugyanakkor a doktori kurzus végén önálló kutatásra is képesek lesznek. Ezen ismeretek és alapkészségek elsajátításához általános és speciális historiográfiai és forráselemzési programot állítottunk össze, amelyben a történetkutatás kvalitatív és kvantitatív elemzési szempontjaira, az egyéni életpályák és kollektív társadalmi csoportok jellemzőire egyaránt hangsúlyt helyezünk.

Fontosnak tartjuk a probléma- és jelenség-centrikus feldolgozásokat, amelyek a kortársi kontextusra nagyobb figyelmet fordítanak. Azt reméljük, hogy a Doktori Iskolánk fókuszába helyezett témakörök kifejtései hiánypótló kutatási eredményeket hoznak. A programban résztvevő oktatók és kutatók kompetenciája megfelelő alapot nyújthat ahhoz, hogy a társadalom, a politika és a hadsereg történeti összefüggéseit koherens módon elemezzük.

Oktatási és kutatási programunkban hangsúlyt fektetünk arra is, hogy a középpontba állított témák (társadalom, politika, hadsereg összefüggései) korszakonkénti elemzései során az összefüggéseket konkrét történeti időben, térben, társadalmi dimenziókban, az okok sorozatával magyarázzuk. Ez a komplex tárgyalásmód feltételezi a kutatási módszerek interdiszciplináris fejlesztését. Arra törekszünk, hogy az eddig felhalmozott és az új ismeretek egy szisztematikus történetkutatási, értelmezési keretbe kerüljenek.

Fontosnak tartjuk részint a rendiség, a polgárosodás, és a modernizáció kontextusainak kölcsönhatásos vizsgálatát, részint a társadalom, a politika és hadsereg szféráinak nem egy-egy független szektorként, hanem a kortársi életvilágokhoz kötődő ábrázolását. Személyes, lokális, regionális, nemzeti, nemzetközi, vagy más kapcsolattörténeti ábrázolások tényleges valódi tudományos hozadékát a következetesen elvégzett forrásfeltárásban és témakifejtésben látjuk.

A XVIII. századtól meginduló magyarországi társadalmi, politikai és katonai változások az önálló magyar állam létrehozásának konkrét igényeire, s magára a létrejött kompromisszumokra is komoly hatást gyakoroltak. Ezt a többrétegű folyamatot a kortársi reakciókkal együttesen kívánjuk bemutatni a Doktori Iskola hallgatóinak.

A társadalom fogalmát emberi együttélési formaként értelmezve, a különböző történeti idők és terek szereplőinek viselkedését akarjuk mindennapi és rendkívüli konfliktushelyzetekben elemezni és feltárni.

A modern külföldi és hazai társadalomtudományi eredmények mellett még további jelentős történetkutatói elemzésre vár, hogy a politikai erőszaknak milyen általános és konkrét, különböző tényezőkhöz (felekezeti, etnikai, rendi, társadalmi, foglalkozási, műveltségi, lokális) köthető ismertetőjegyei vannak.

Az újkori történelemben elsősorban − az előzményeivel együtt értelmezett − francia forradalom korát, mint történeti fordulópontot kell megemlíteni, amikor úgymond a korábbi erőszakkészséget egy politikai renddel kötötték össze. Ezen XIX. század eleji fejlemények során az emberek, társadalmak rendkívüli, tömeges mobilizációjára került sor. Mindez a többnyire már ismert módon, a különböző nemzetépítési célokhoz is kapcsolódott.

A konfliktusfolyamatokkal párhuzamosan kell megemlítenünk azokat a kooperációkat is, amelyek a történések életszerű ábrázolásához, megértéséhez igen fontosak. Az előbbi két kategóriát nemcsak a „nagypolitika” szintjén értelmezzük, hanem a mindennapi történésekben is feltárjuk.

Egy tágabb kortörténeti értelmezésben a katonai konfliktusok és a háborúk magukban hordozzák azokat a társadalmi mozzanatokat, amelyeket középpontba állítva, a jelenünkig ható, a múltbeli történések tanulságos, interdiszciplináris történetkutatói beszédmódban magyarázhatók. Itt mindenekelőtt két kutatandó, tematizálandó történeti jelenséget nevezhetünk meg. Részint az intézményesített kollektív erőszakot, részint a tömegességet, amelyek kortársi természetrajzának, tapasztalattörténeteinek feltárása és értelmezése alapos elemzéseket igényel.

A program középpontjában szereplő kifejezéseket (társadalom, politika, hadsereg) célszerű többesszámban értelmeznünk, ezzel is érzékeltetve azt, hogy az adott kérdéskör tárgyalása mennyire a választott a nézőponttól, a történetkutatói beszédmódtól és forrásadottságoktól függ. Ezért törekszünk más szakterületek (így például a háborúkkal szervesen összefüggő demográfia, gazdaság, technika, kartográfia, orvostudomány) iránt is felkelteni az érdeklődést a hallgatókban, mindezzel komplex látásmód kialakítására ösztönözve leendő hallgatóinkat.

A magyar történelem sorsfordító eseményeit, azok kortársi kontextusait, valamint rövid és hosszú távú társadalmi hatásait kívánjuk az egyes programok középpontjába állítani. A fentiekben kijelölt keretek, történeti körülmények között, különös figyelemmel leszünk a protestáns egyháztörténetre és társadalmi kapcsolataira. Ennek elemző bemutatása szintén a rendszeres kutatások egyik hiányterülete.

A XVIII–XX. századi magyar történelem – főleg politika- és hadtörténeti – forrásainak jelentős része nem magyarországi levéltárakban található. Ezért a képzés során különös hangsúlyt fektetünk a bécsi levéltárakban, nem utolsó sorban a bécsi Hadilevéltárban található dokumentációk feltárásának lehetőségeire, illetve az idegen nyelvű levéltári források olvasásának az elsajátítására. Másrészt nem szabad elfeledkezni az egyes magyarországi megyei és helyi közgyűjtemények, témánkhoz adekvát módon illeszkedő történeti forrásairól, amelyek éppen az egyes hadtörténeti jelenségek lokális-regionális társadalmi miliőinek ábrázolásához nélkülözhetetlenek.

A jelenkortörténetben fontossá válik az audiovizuális történeti források feltárása és elemzése. Fotók, archív- és dokumentumfilmek témánk szempontjából való vizsgálata, a rendszeres történetkutatás egyik hiányterülete, amelynek részleges pótlásához a magunk eszközeivel hozzájárulunk. Ez a kutatási irány, részben az egyéni és kollektív emlékezet tárgyi és egyéb formáinak megismerését eredményezi, amelyek szinte minden településen nyomon követhetők, ezáltal tág teret biztosítva a leendő kutatónak.

A két doktori programban résztvevő oktatók és kutatók, hosszabb ideje szoros munkakapcsolatban vannak, és kutatási területeik jól kiegészítik egymást. Gergely András, Hermann Róbert, Kurucz György XVIII–XIX. századi politika-, társadalom- és hadtörténeti kutatásai megkerülhetetlenek a magyar történetírásban, míg a XIX–XX. századi had-, társadalom- és politikatörténeti kutatásokban Balla Tibor, Kun Miklós, Nagy Mariann, Popély Gyula és Szakály Sándor tudhat jelentős eredményeket magáénak saját kutatási területén.

A társadalomtörténet, a kisebbségi problémák és a katonai konfliktusok XX. századi kutatása szorosan összefügg az I. és a II. világháború hatásainak vizsgálatával. Külön említést érdemel az 1945 utáni időszak, amelynek társadalmi- és politikai konfliktusokkal kapcsolatos bemutatásában, 1956, illetve 1968 és nemzetközi összefüggéseinek értékelésében komoly eredményeket ért el Kun Miklós.

A Doktori Iskola törzstagjai közül számosan rendelkeznek vezetői (tanszék, intézmény) gyakorlattal, valamint hosszabb ideig tartó külföldi oktatói és kutatói munka eredményeivel. Többségüknek már van végzett doktorandusza, tehát a PhD-képzésben is tapasztalatot szereztek.